Bölcskeiné Éva Baja

Szia Ani! Nagyon érdekes kérdés, amihez ismételten vissza nyúlsz és érdekel kinek mi a véleménye Nép művészetünkről. Én nagyon szegény családban nőttem fel, de vissza emlékezve a gyerekkoromra annál nagyobb szereteteben és sok régi hagyományt mentettem meg a szívemben és örülök, hogy ezeket ismerhetem. Az Édesanyám nagyon sok játékot és babaruhát hímzést készített saját kezűleg nekünk, mert nem tudták volna meg venni. Így tanultam meg hímezni, amit először egy darab fehér anyagra rajzolt elő nekem kézzel és körül ültük és próbáltuk Vele mi is csinálni a virágokat és sok kis apróbb mintákat. Később, már a boltból kaptunk előnyomott kis terítőket , az volt maga a csoda.Volt keresztszemes , virágos, később varrógépen is megtanultunk varrni ,kötni, horgolni. Nagyon jó dolog, ha a szülő megtanítja gyerekeit bevonni a szép megismerésébe és elsajátításába. Majd Kalocsára kerültem középiskolába és az magával ragadott. Azok a sok fajta virágok, aminek mindnek megvan a maga színvilága az valami csoda. Amikor csak tudtam hímeztem.A Nővérem is Kalocsára ment férjhez és már 40 éve készíti a szebbnél szebb munkákat és ismerteti meg a nagy világgal. Két lányom született és én is próbáltam átadni a kézimunka szeretetét a lányaimnak, de erre igazán fogékony a nagyobbik lányom volt.Gépen ruhákat varrni ,kötni első osztályúan megtanult, a kisebbik is tud, de Ő nem olyan jól. Sajnos a népművészeti dolgok nem lett a világuk, nem is értem miért, pedig ezt látták egész életükben. Őket mint néphagyományt és ennek megőrzését a Sárközi népviselet, és a Szeremlei táncok magas szintű művelése érdekelte. Már Ők is anyukák.Örülök neki, hogy legalább ezekhez nagy szeretettel ragaszkodnak és bízom benne az unokáimnak is átadják ezt a mélységes tiszteletet és szeretetet a népművészetek iránt. Most ennyi év után ismételten elővettem a hímzés iránti szeretetemet és kalocsai mintákat hímzek eladásra. Nagyon nagy öröm egy-egy szép kézimunkát készen látni és a nyugalom ami eltölt amikor varrom az többet ér mint a gyógyszer. Mindenkinek ajánlom, nem késő elkezdeni és megszeretni.Üdvözlettel: Éva

Válasz

Mindenkinek szép jó reggelt! Hogy miért szeretem? Hajdanán anyukám tanított meg hímezni, ami nem is ment olyan jól mindig. Emlékszem az összehúzott anyagra, a gubancolódott cérnára, néha hosszú ideig elfelejtett, sutba tett mintákra. De valahogy mindig előkerült és megtanultam hímezni.Nem mondom, hogy olyan szinten, mint egy hímzőasszonyé, aki egész életében csinálta, és még anyukámat sem közelítem meg, és nem is ismerek minden fortélyt, de szeretem csinálni.Ezen a nyáron kb:30 év sutba tétel után elővettem megint, mert annyira izgat, hogy mindenhol ezt látom,azt amit én is tudok csinálni! Hát neki láttam, bemelegítettem ujjaimat. Sőt már drukkolni is tudok!Mit jelent nekem a himzés!Nyugalmat és adrenalint.Amikor varrok az megnyugtat, de amikor készítem elő, keresem a mintát, amikor papírra viszem, és mikor böködöm, hogy lyukas legyen és mikor másolom alig várom, hogy megjelenjen az anyagon-na ez izgalommal tölt el. Nekem ezt jelenti, ami pedig a legfontosabb, hogy olyan dolgot őrzök, amit az anyukámtól tanultam, aki egy éve hunyt el. Kérek mindenkit, ha tud mintát küldeni legyen szíves erre az e-mailra továbbítani.zsuzsbat@freemail.hu

Válasz

A hozzászólás:








margitmama

Vissza a topikba

2009-03-30 08:42:48 (#75172)




népviselet!

10dkg. viasz ( háztartási bolt)

10dkg. párizsi kék por festék!



A viaszt egy rosszabb lábasban felolvasztjuk, beleöntjük a porfestéket, elkevergetjük, a gázt már le lehet kapcsolni. kevergetve lassan kihütjük, vagy át öntjük egy jó kemény papír dobozban. Ha megdermedt akkor lakk benzinben mártott , filcből készült gurigával, dörzsöljük, először benzin aztán a festék és a sablont kenegetjük vele. a sablon persze kivan böködve!!!!!!! JÓMUNKÁT. margitmama







Előzmény:

Előzmény

Válasz

Kedves Mindenki,

Szeretnék tanácsot kérni azzal kapcsolatban, hogy hol lehet drukkoló pasztát, festéket kapni? Esetleg hogyan kell ilyen festéket készíteni?

Válasz

Sziasztok!
Hogy miért szeretem?! Nos, erre nem igazán tudok mit válaszolni, csak azt, hogy leköt, megnyugtat, és nagyon jó gyönyörködni a munkámban, ha kész vagyok. Gyerekkoromban Édesanyám sok féle kézimunkára megtanított, pl. horgolásra is, de bennem a hímzés öröme maradt meg. Aztán később megtanultam riselni, na az volt az "élvezet" számomra. Amikor már eleve úgy vettem meg a terítőt, hogy láttam magam előtt készen, és az olyan is lett. Sajnos koromnál fogva gyenge lett a szemem, így már nem riselhetek nagy bánatomra:( De ha valahol is meglátod egy terítőt, olyan nincs, hogy ne álljak meg, és ne gyönyörködjek benne. Tehát a válaszom egy szóban: szeretem a szépet, és a hímzés nagyon szép dolog szerintem. Azt nem mondom hogy a legszebb ajándék is, mert sajnos egyre kevesebben értékelik, szeretik a kivarrt terítőket. Hogy miért?! "mert már nem divat!!!". Szomorú...
nem tudtam szebben, jobban megfogalmazni...:)
Üdvözlettel: Eszter

Válasz

Sziasztok!
Én is szoktam hímezni, nagyon megnyugatat, pláne, még ha jól is sikerül...
Szeretnék kis segítséget kérni!
Nagy fába vágtam a fejszémet, édesapámnak cifraszűrt szeretnék hímezni. Ha valaki tud mintát hozzá, nagyon megköszönném, csak hagyományos népi motívum érdekel!
Előre is köszönöm!

Válasz

Szia Lilla!
Bár több ember lenne ilyen felfogással mint Te, és a párod, és nem haszontalan időtöltésnek vennék!!!!
Köszi, hogy köztünk vagy!!!! Azért készitsél minél több kézimunkát, és ha elajándékozod azzal is terjeszted ezt a szép "munkát'. Pusza! Ani.

Előzmény

Válasz

Kedves Kézimunkázók!
Azt hiszem, nálam ez egészen korán kezdődött. Gyerekkoromban először ficni-fecni anyagokból baba-ruhákat varrtam. Aztán később a kötés és a horgolás érdekelt -de csak alapszinten-.
Közben jártam "díszítő-szakkörre", amit azt hiszem, most kézművesnek hívnának.
Ott a gyöngy-fűzéstől a batikig minden volt.
Később a főiskolán is a "népművészet" órát vettem fel választhatóként. Nagyon jó dolgokat csináltunk.

Közben szerettem meg az indián karkötő csomózást, amit évekig csináltam, de mindig elajándékoztam őket :)

Kalocsától kb. 35-40km-re nőttem fel. A nagymamám is hímezett sokat, anyukámnak is voltak hímzései , még "fiatal korából". Mindig is tetszettek ezek a munkák.
De eleinte nem mertem megpróbálni.

Amikor 2003-ban elkezdtem dolgozni, volt egy kolleganőm, aki rábeszélt, hogy menjek el vele előnyomott terítőket és gobleneket nézni.
Még emlékszem is, hogy kérdeztem tőle: " varrnak még ilyet az emberek? nem divatjamúlt dolog?"

És azt mondta, hogy persze, és kiválasztott nekem néhány egyszerű kisebb terítőt :)

így kezdődött. Aztán ezeket megvarrtam és elajándékoztam. Sajnos leginkább csak munkanélküli állapotomban van időm kézimunkázni.

Sajnos, ha látok egy szép előnyomott terítőt, nem tudok ellenállni, akkor sem ha épp kevés pénzem van:)
Elképzelem, ahogy megtöltöm színekkel, és kivirágzik a kezem alatt :)

A páromnak is nagyon tetszenek , pedig valljuk be, nem sok férfit érdekel a párja kézimunkája :)

Képes volt akár egy virágot egy napon keresztül keresni nekem az interneten, hogy milyen színnel kell kivarrni.

Nemrégen foglalkozom vele komolyabban, így amelyikben nincsenek benne a színek, gyakran elég komoly fejtörést okoz :)

További szép napot mindenkinek!
puszi
Lilla

Válasz

Marika! Te valóban bele születtél ebbe a "világba", és valóban értékeled, szivesen készited a szebbnél szebb munkákat, de akik nem születtek bele azok miért tolják el, és a más országok kultúráját részesitik előnybe? Az utolsó mondatodnak nagyon örültem, mert talán akik ugyanezt vallják azok miért szelektálnak? Itt nem csak a hímzésel van gond hanem más kézzel készült munkákkal (fafaragás, kerámiák, fazekasság...és még sorolhatnám). No ez a borzasztó, hogy egy vásáron is csak mint kirakat nézik végig a szép munkákat, és mennek haza. Örültem a hozzászólásodnak, köszi! Jó lenne még több embert megszólitani legalább ezen a fórumon, irjatok! Szióka! Ani.

Válasz

Én nem is tudom,azért csinálom mert szeretem? Bele születtem Kalocsán. Körülöttem mindenki hímzéssel foglalkozott, ki kézzel, ki géppel. Szóval én a ,,virágok közé" születtem. Amikor egy drukkolt mintát látok látom a színeket és munka közben hajt a ,,még". Még ezt, még azt megcsinálom, még egy kicsit és egyszer csak kész. Nekem ez a természetes. Külföldön jólesik meglátni a kalocsai virágokat, akkor kicsit otthon érzem magam. Büszke vagyok rá, hogy honnan indultam és hogy MAGYAR vagyok!

Válasz